Hírek

Sziasztok! 

Megkértek minket hogy próbáljuk meg kicsit újra feléleszteni a vetési mcc-s oldalát, úgyhogy írtam pár sort az április 23-ai rendezvényről és az azt megelőző péntekről.

Már több mint egy éve jártam fel Veszprémből a Kápé szombatokra mikor megelégeltem a koránkelést és úgy döntöttem még aktívabban részt szeretnék venni a koli életében így elkezdtem részt venni a KáPéntekeken. Megvallom még egy év tapasztalattal is enyhe félelemmel indultam útnak, mi van, ha nem lesz fenn senki ismerős? Szerencsére a koliban ettől soha nem kell tartani, mert ha úgy is érkezel meg hogy ismeretlen emberek vesznek körbe hamar azon kapod magad hogy már mindenki a neveden szólít és barátságos beszélgetést kezdeményez. Nagy lelkesedéssel jelentkeztem hát életem harmadik KáPéntekjére is a regisztrációs lap megjelenése után percekkel. Mikor csütörtökön megláttam Zsolti " Veszélyben a Kápéntek!" posztját arra gondoltam nem lehetséges, hogy ne találkozzak a barátaimmal holnap. Bár eddig eszembe sem jutott, hogy én szervezzek a Kápés társaimnak péntek esti elfoglaltságot akkor beugrott hogy  pont pár nappal korábban nézegettem egy Fotóutca Fesztivál elnevezésű programot Pest szívében amit jó idő esetén terveztem meglátogatni a szombati program után. Gyorsan írtam egy e-mailt Zsoltinak hogy mi lenne, ha péntek este bepillantanánk a modern művészetbe.

Így esett, hogy másnap kicsivel hét óra után együtt indultunk el a Mai Manó Házba ahol babzsákokon ülve végighallgattuk Hauer Lajos kiállításának megnyitóját majd egyenként megtekintettük mindegyik alkotást. Itt mindenki megtalálhatta a maga kedvencét, akiben mégis hiányérzet maradt annak lehetősége nyílt a fotóautómatával közös képet készíteni régi vagy éppen újdonsült barátaival. A koliba visszamenet még megálltunk feltölteni a túlélő és nasi készleteinket majd visszaérve még megejtettünk egy kis bemutatkozást ahol megismerkedtünk az újakkal. Mivel úgy ítéltük meg még korán lenne aludni menni így elkezdtünk a kápésok egyik kedvenc társasjátékával a The Resistance-szel játszani. Három játék és két óra elteltével visszavonultunk a termekbe hogy lefekvéshez készülődve még beszélgessünk, jobban megismerjük egymást. Kicsivel kettő után feküdtünk le hogy kipihenten vághassunk neki a másnapnak. Reggel miközben pakoltuk el a hálózsákokat meg kértek minket had videózzák le ahogy készülődünk mert egy új promófilmecskét szeretnének forgatni a KP reklámozására. A finom, megszokott péksüti reggeli után az a megtiszteltetés ért, hogy megkértek szerepeljek a filmecskében és mini interjú formájában meséljek a kápéntekekről.

Tíz órától megismerhettük Bart István tolmácsolásában a klímaváltozás okait és veszélyeit valamint hogy hogyan és miért született meg a párizsi klímaegyezmény. Rengeteg új és hasznos információval gazdagodtam az előadás alatt. A mindig nagy népszerűségnek örvendő pizza party után két részre osztódott a csoport az egyik csapat a fishbanks elnevezésű szituációs játékot próbálta ki, mialatt a másik társaság az emeleten hallgatott meg két előadást melyek még mélyebb betekintést biztosítottak a délelőtti témába. Az első panelbeszélgetés Heincz Balázs, (vízügyi koordinátor, Külügyminisztérium) és Dr. Huszár András (klímapolitikai referens, NFM) közreműködésével bepillantást engedett a klíma- és a vízpolitikába és kérdésköreibe. Megtudhattuk hol helyezkedik el hazánk a világ víz- és klímapolitikájában. Egy hosszabb, napozással és pletykálással valamint Kata kérdőívének kitöltésével töltött szünet után tértünk vissza egy előadásra melyben megtárgyaltuk mit és hogyan tehetünk mi a környezetünkért. Megtudtuk milyen menő ha mindig nálunk van a kulacsunk, hogy mely vegyszerek feleslegesek a tisztálkodási szereinkben és hogy környezettudatosabb lenne ha a fehérjét különböző rovarok fogyasztásával biztosítanánk, bár a jelenlévőknek ez a felvetés nem nyerte el a tetszését.

A nap végén barátaimmal együtt hagytuk el a kollégiumot és utaztuk át a várost, hogy mindenki felszálljon a maga távolsági buszára vagy vonatára. Miközben a buszom elindult a hazafele vezető úton még észrevettem, hogy az egyik buszmegállóban ott ülnek legutóbbi szombaton megismert csoporttáraim, akikkel sűrű integetésekkel üdvözöltük egymást. Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy már alig várjuk a következő kápénteket és szombatot, hiszen ide visszatérni mindig olyan mintha egy kicsit hazajönnénk.

Ányos Viktória 11.B

Ha kérdésetek van forduljatok hozzám bizalommal! :)